Acting like a fool

1.rész

Majdnem elájultam a látványtól, ami szemeim előtt káprázott. Napsütésben villództak a szomszédos épületek terebélyes ablakai. Egy hatalmas, cserepes növényekkel feldobott teraszon voltunk. Minden olyannyira passzolt egymáshoz ebben a környezetben. A színvilág, az illatok, amit az asztalon heverő nagy, titokzatos tálak árasztottak. És mi volt a legjobb? Az előttem ülő személy, akinek aranyos mosolyától, már túl sok volt az összhatás.

-Mit szólsz? - kérdezte, majd idegesen a hajába túrt.

-Borzalmas. Jól tudod, hogy mennyire utálom a kinti evést, magas helyeket és... Téged. - húztam el a számat.

-Azt hittem a legjobban a pralinét utálod, ezért hoztam abból is, meg epret, hogy legyen mit mártogass, ebbe a gusztustalanságba.

-Hoztál hozzá tejszínhabot? Anélkül el is felejthetsz - fontam össze magam előtt karjaimat, miközben a napfény hatására világosnak ható barna szemeit fürkésztem.

-Azt hiszem, az otthon maradt-csapott a homlokára.

-Azt hiszem, inkább én is otthon maradok legközelebb- álltam fel nagy lendülettel, amivel a székemet is sikerült felborítani.

-Kim, várj egy kicsit- pattant fel ő is, majd hátulról átkarolt nagy, erős karjaival.- Azt hiszem jóvá tudom tenni.

-Tényleg? - fordultam szembe vele és ezzel a lendülettel egymásra találtak ajkaink is. Még közelebb húzott magához és már érződött, hogy egyikünk se tud beérni ezzel a pillanattal. Olyan tökéletes lett volna, ha közbe nem szól a hang, ami eszembe juttatta, mennyire hamis az egész. Az egész egy szerep. Kim nem én vagyok, aki egy New Jersey-ben élő, igazi badass, laza csaj. Nem, Charles sem létezik. Őt is Danny játssza meg. A lélegzetelállító környezet csak vetített.

-Nagyon szép munka emberek! Kamerákat kikapcsolni! Mára ennyi, holnap folytatjuk az 5- ös jelenettel, ami a szex-jeleneet- húzta meg a mondat végét egy kacsintással Tod, és ezzel ránk nézett.

-Szuper- dörzsöltem meg az arcom, miközben éreztem, hogy még bizsereg a szám az előző jelenettől.

-Figyelj megoldjuk, úgy mint eddig Lola. Én tudom, hogy jó páros vagyunk - sandított rám bíztatóan Danny, majd megsimította a vállam és egy pillanatra úgy tűnt bizonytalan lett. - Hát akkor holnap találkozunk- sietett el tarkóját dörzsölve, én meg ott maradtam teljesen kikészülve, megjátszva, hogy teljesen rendben van minden, elvégre filmszínész vagyok, ez a dolgom. Habár itt minden valótlan, az érzéseim nem. Azok teljesen valóságosak.