Acting like a fool

2.rész

Ledobtam kulcsomat az előszobai asztal közepére, majd beindultam a nappalimba és megadóan elterültem a bőrkanapén.  Miközben azon gondolkoztam hogyan fogom kiszellőztetni ezt a csodás illatot és fejben vállon veregettem magam, hogy milyen jó döntés volt padlószőnyeget rakni az előszobába, megérkezett az egész okozója. Szürke cirmos hosszú szőrének, ami mivel még csak pár hónapos volt nagy szőrgombócnak hatott, és tágra nyílt kiváncsi zöld szemeinek köszönhetően persze, hogy nem tudtam rá haragudni.

-Köszönöm, hogy feldobtad a napomat, Fluffy. Örök hálám- felvettem a karomba, amit nagy dorombolással díjjazott.

Már este nyolc volt ugyan, de egy jó pizzát soha nem hagynék ki semmiért, úgyhogy rendeltem. Még megjött a pizza lefürödtem, majd csináltam magamnak egy kis forrócsokit, amivel a kezemben rohantam ajtót nyitni, de mivel Fluffy is jött, hirtelen kellett megálljak, így a pizzafutár lábára löttyent a barna trutyi.

-Rohadt életbe Fluffy! Bocsánat nem akartam, öhm...- folytattam, de felnéztem és elkezdtem nevetni, amit nem bírtam abbahagyni, mert persze, hogy egy ultrahelyes srác állt a küszöbömön.

-Ide kellett pizzát hozzak ugye?-nézett körbe, miközben szája sarka felfelé görbült, amivel kihangsúlyozta piercing-jét.

-Persze- nyeltem egy nagyot miután abbahagytam a nevetést a helyzet abszurditásán, és végül megtudtam szólalni- tényleg ne haragudj. Nem szoktam ilyen lenni, csak hosszú napom volt és semmi nem úgy sül el ahogy szeretném, mondjuk nem tudom miért panaszkodom neked, akit most látok először, és utoljára valószínüleg, mert ide már ezek után soha nem fog jönni. Mert mit keresne itt egy ilyen jó pasi melegítős lány panaszkodását hallgatva, ha nem azért hogy fizetést kapjon, legyen miből fizetnie a szupermodell barátnője fölösleges dolgait és aztán gyúrhasson, hogy "már igy is baromi jól nézek ki de még mindig lehet fokozni" állapotba hozza magát- hadartam lelombozottan.

Egy ideig elgondolkozva nézett, majd elnevette magát.

- Aranyos vagy. Szeretem a csokit. Neked meg csokis a szád - suttogott egyre közelebb hajolva, majd hevesen, de kellemesen megcsókolt, de rájött hogy ez a helyzet milyen fura, úgyhogy oldalra nézett zavartan-Te ne haragudj, de mostmár legalább mindketten kínosan érezzük magunkat.

-Menj már- bokszoltam bele a kezébe, amit viccnek szántam, de egy pici híján múlott, hogy ki ne repüljön a kezéből a pizza.

- Biztos, hogy ezt odaadjam?- hitetlenkedett vigyorogva.

- Lehet nem kellene- vontam meg a vállam,majd átvettem a pizzát remegő kézzel. - Köszönöm, hogy enyhítetted a fejemben kavargó negatívitást, azzal hogy még jobban felkavartad, de nem kéne már menj?- húztam össze a szemöldököm mosolyogva.

- Basszus, de igazad van- csapott a homlokára. - Elárulod a neved? Én Aaron vagyok.

- Lola. Remélem még találkozunk.

- Én is- még egyszer a szemembe nézett, majd lerohant a lépcsőn.

Az ajtót becsuktam, letettem a pultra a pizzát, ami egészen biztosan már kihűlt. Leroskadtam a székre és két dologra jöttem rá: ilyen fura találkozásom bárkivel nem volt még soha; a macskaszar szag pedig nagy valószínűséggel örökre bennt marad.