4.rész
Fulladoztam. A tüdőm keservesen kapkodott levegőért és hiába
nyeltem megakadt. Köhögnöm kellett, és végül sikerült. Francos kávé meg a
nevetés valahogy nem fér össze.
- De tényleg ilyen fejet vágott, Lo- utánozta megint
nővérem, az 50 éves ráncos bőrű és hal szagú, férfi jógaoktató fejét, amikor a
hajolásnál a fenekemet bámulta, beharapott szájjal és kiguvadó szemekkel - Mint
mielőtt egy medve, megeszi a zsákmányát és elcsodálkozik, hogy ráhibázott.
-Ez kész- kezdtem bele megint a nevetésbe és úgy éreztem nem
bírom abbahagyni, majd megálltam egy pillanatra - habár tényleg szőrös volt.
Az egész kávézó tőlünk zengett, de a kedvenc kávézónkba
voltunk, itt már törzsvendégnek számítottunk, így nemhogy kiraktak minket,
hanem a pincérek is mosolyogtak rajtunk.
A nővéremmel, Torival azt mondanám, hogyha lenne egy madzag
ami összeköti az agyunkat akkor azt még láncfűrésszel sem lehetne szétvágni.
Próbálunk mindenhéten összehozni egy napot, mikor találkozunk és valahova
elmegyünk, jelen esetben most a jógát próbáltuk ki a helyi stúdióban, de másfél
órát izzadni egy medvével nem volt kellemes. Nagyjából ugyanazokat a dolgokat
szeretjük, de azért különbözünk számos területen. Kinézetre persze látszik,
hogy tesók vagyunk, főleg, hogy Tori csak két évvel idősebb nálam. Anyunktól a
természetes hullámos, szőke hajat örököltük, és Torival ellentétben én
megszoktam hagyni hosszúra. A szemünk viszont különbözik, neki mandulavágású
sötétkék, nekem meg kerekebb sötétbarna.
-Tényleg még nem meséltél, nekem a színészpartneredről,
Danny Wright, ugye? - vette fel azt a tipikus pajkos mosolyt, amit ha fiú kerül
szóba, használni szokott.
-Nincs vele semmi- sóhajtottam, de nem kellett volna, mert
persze, hogy kiszúrta.
-Nem közömbös, hajajj, mondjuk nem csodálom, láttam az előző
filmjét és szerintem még a lezbikusok is benedvesednek tőle.
-Jesszus, Tori- ráztam meg hitetlenül a fejem- amúgy meg
barátnője, van és az a lány egy bombázó. Lefogadom ,hogy modell, olyanok
együtt, mint Barbi és Ken.
-És akkor mi van? Olyan sablon az az egész, nem hiszem, hogy
ez bárkinek örömet okoz. Legalábbis hosszú távon. Ne hagyd magad, anyukám, csak
ha teljesen reménytelen a dolog. De úgyis lesz valami még egy hónapig forgattok,
aztán meg interjúk, vörös szőnyeg. Az sok idő.
-Nem lehet semmi. Ő kizárólag a munkatársam akivel el kell
játszam a jó kis csöpögős romantikát. Ha így gondolok rá, előbb-utóbb
elfelejtem és minden rendben lesz - biztosítottam, mondjuk inkább magamat, mint
őt.
-Ha így akarod. Sokan lennének a helyedben Lola, szerintem
használd ki-kortyolt egyet a csészéjéből.
-Nem az én helyemben. Hanem a barátnője helyében-motyogtam
kifelé bámulva az ablakon, ahol zsúfolt embertömeg lepte el az utcákat, ezáltal
blokkolva a kilátást. Majd, hogy eltüntessem az arcáról a sajnálatot, inkább
elhesegettem a témát rákérdeztem, hogy nála mi a helyzet.
-Hát van most egy kliensem, aki múltkor elkérte a számom és
elhívott egy meglepetés randira, de szegény tényleg nem az esetem. Aranyos volt
meg minden, de nem tudom eldönteni, hogy menjek-e -rágta a szája sarkát
dilemmázva.
-Pont te vagy az, aki mindig mondja, hogy egy próbát megér
minden, akkor miért hagynád ki?- húztam össze a szemöldököm.
- Nem tudom olyan nyugtalanító is volt a szeme, mintha más
lenne a személyisége és más amit a külvilágnak megmutat, -gondolt vissza- de
teljesen igazad van, teszek egy próbát.
- A masszásod mindenkiből kihozza a másik személyiségét,
úgyhogy nem csodálom- mosolyogtam, mire ő csak megforgatta szemeit. A csávó nem
tűnt furcsának, akkor még azt gondoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése